Határtalanul 2021

  Témanap  Hétfő reggel vegyes érzelmekkel igyekeztünk az iskolába.  Miután túlestünk két angol és egy matematika órán, stresszeléstől remegve indultunk fel a csarnokba. Mikor fölértünk, már az egész iskola a helyén ült, s elvárásokkal teli szemmel néztek ránk, nyolcadikosokra. Néhány kínosan csendes perc elteltével Zsolt bácsi elmondott egy bevezető szöveget a horvátországi kirándulásunkról és a Trianoni béke következményeiről. Ezután mikrofonhoz hívták közülünk ama négy embert, akik ppt-t készítettek annak érdekében, hogy minél szemléletesebben bemutassák a Határtalanul! kirándulásunk élménydús napjait. Dübörgő szívvel álltak ki osztálytársaink, hogy elmeséljék az EGÉSZ ISKOLÁNAK külföldi programjainkat.  Miután ez sikeresen lezajlott, visszasétáltunk az iskola épületébe, s megkezdődtek az alattunk járó osztályoknak tartandó ismeretterjesztő órák. Ez úgy történt, hogy az osztályunk két-három fős csapatokra bomlott, és különböző témákról tartottunk órát minden osztálynak. Természete

 Bemutattuk a kirándulásunk a hetedikeseknek! Az előző napokban ppt készítésekkel voltunk elfoglalva. Fényképeket válogattunk és érdekességekre emlékeztünk vissza. Csak az volt a kérdés mennyi információ fér bele 45 percbe. Hétfőn a hatodik órában osztályfőnöki óra keretében mentünk be a 7.-es osztályhoz, hogy átadjuk nekik kirándulásunk céljának és magvalósulásának eseményeit. Hogyan készültünk fel a kirándulásra, hogyan találkoztunk a határon túl élő magyar gyerekekkel, és milyen egykor magyar helyszíneket tudtunk meglátogatni. A négy napot négy páros dolgozta fel ppt formájában. Kicsit izgulva álltunk ki iskolatársaink elé, de nagyon érdeklődve hallgatták előadásainkat. Utána kérdéseket is tettek fel. Mennyit utaztunk, hol aludtunk, sokat sétáltunk? A tanároknak feltett kérdésekből pedig számunkra is kiderült hogy a pandémia miatt  nem a hatodikosoknak adtuk elő, hanem a hetedikeseknek, mert ők mennek majd 2022 májusában Határtalanul kirándulásra. Így év végén, ők adják majd elő bes

Osztályfőnöki óra keretében érkeztek be hozzánk a Határtalanul kiránduláson velünk utazó tanárok. Nagyon jó hangulatban kezdődött ez az óra, mert Zsolt bácsi behozta a fényképeit amit az e-táblán kivetített. Sokat nevettünk rajta.  Ezután bizony komolyabb rész következett. Minden egyes úticélunkat értékelnünk kellett 0-5 között. A 0 azt jelentette ha egyáltalán nem emlékeztünk rá. Na ilyen értéket senki nem adott.  Megbeszéltük hogy mi volt a legjobb esemény és a legrosszabb. Persze voltak különbségek az osztályunkban. Akik nem szeretnek sétálni a városban, azoknál ez nem kapott ötöst. Az esti városokban való barangolás külön kérdés volt. A meglátogatott városok közül egyértelműen Abbázia tetszett mindenkinek a legjobban. A buszon utazást is nagyon jól értékeltük.  Érdekesnek és tanulságosnak értékeltük a laskói iskola tanulóival való találkozást és a beszélgetést. A két szállásunk közül Rijeka nyert. Ezen senki nem csodálkozott. Tisztaságban és kedves személyzetben is felülmúlta Zágrá

  Negyedik nap 2021. 09. 26. A negyedik és egyben utolsó napunkat a   Petar Kruzic lépcsők megmászásával kezdtük. Az 568 lépcsőfok hosszú kitartás árán ugyan, de feljebb és feljebb érve egyre szebb látványt nyújtott, majd végül elvezetett minket Trsat várához. A vár nem csak hihetetlen kilátást nyújt számunkra, hanem azt is megtudtuk, hogy város fejlődésében is szerepet játszott.    A várat a Frangepánok építették még a XIII. században és fontos szerepet játszott a törökök elleni védelmi harcokban.A török veszély megszűnésével elveszítette katonai fontosságát, majd az ír származású osztrák marsall, Laval Nugent kezébe kerül, aki a komor középkori várat romantikus várkastéllyá építette át. A vár legmagasabb őrtornyáról gyönyörű a látvány a Rjecina kanyonszerű völgyére. Az elénk táruló panorámába beletartozik Fiume házrengetege, hatalmas toronyházai és a kikötő. Az öböl előtt balra Krk, jobbra Cres szigete található. Fiume környékének jelentőségét már a rómaiak is felismerték.   A

 Harmadik nap 2021.09. 25. A harmadik napon, reggeli után beültünk a buszba és elindultunk Opatijába (magyarul Abbáziába). Sokat sétáltunk, nézelődtünk, gyönyörködtünk a városban ahol a Monarchia idején az arisztokrácia pihenéssel és fürdőzéssel töltötte az idejét, ma ezt rekreációnak hívják. Akkori paloták ma Hotelként működnek, de megtartották korabeli díszítéseiket.  Ezek után  egy ottani strandon mi is megpihentethettük lábainkat. A hűvös tengervízben, ahol nagyon jól éreztük magunkat. A strandolás végén azonban egy váratlan fordulat következett be. Hirtelen egy hatalmas hullám közeledett felénk, és egy szempillantás alatt lemosta a holminkat a beton részről, és minden a tengerbe került, ami a víz útjába került. A még a vízben levő osztálytársak hőshöz méltó módon mentették ki a váltóruhákat és cipőket a vízből.    Szárítkozás és e bédelés  után, már Fiume utcáin találtuk magunkat, egyszer csak megállított minket az egyik tanár. Előrébb furakodva a tömegben, megértettük, miért ál

  Második nap, 2021. 09. 24.           A második nap Zágrábban kezdődött. Reggeli után elmentünk a városba sétálni, és társaink a megfelelő épületnél és szobornál előadták a kiselőadásukat. Az első hely ahol megálltunk, a Jelasics tér volt. Jelasics szobráról is hallgattunk érdekességeket, majd elsétáltunk a város makettjéhez, onnan pedig a Szent Márk templom felé vettük az irányt.         Meglepő módon nem volt messze a Bánok palotája és a Parlament, ami egy újabb érdekességet tartogatott a számunkra. Nagyon csodálkoztunk azon, hogy mennyivel kisebb, mint Magyarországon. Itt még azt is megtudhattuk, hogy miért kuna Horvátország pénzneme.       Tovább sétáltunk a Lotrsak toronyhoz, ahonnan nagyon szép volt a kilátás a városra.        Sajnos az ágyú hangját nem hallhattuk, mert 12 órára ebédelni mentünk. A finom ételek után jóllakottan utaztunk Fiumébe. Kicsit hosszabb lett az út, így 4 óra is elmúlt, mire odaértünk. Elfoglaltuk a szobákat és végre lemehettünk a tengerpartra. Többen az

  Az első nap, 2021. 09. 23.             Kint még sötét volt, de mi már útra készen vártuk a buszt. Mikor megérkezett, álmosan foglaltuk el helyünket a járműben és hosszasan integettünk a szülők után. Ezzel elkezdődött a várva várt horvátországi osztálykirándulásunk! Szemünkből az álom hamar elszállt, s az addig mindent körbe ölelő köd kezdett oszladozni.      Laskóra érkezve, nyújtózkodva szálltunk ki a kényelmes buszból. A korai hűvös időben látszott a leheletünk, de ezzel a ténnyel alig foglalkozva vettük szemügyre az előttünk álló iskolát.      Nem sokkal később már bent kuporogtunk a hatalmas tornaterem alacsony padjain, s figyelmünket igyekeztük teljes mértékben vendéglátónkra összpontosítani. Az igazgatónő – aki mellesleg magyar szakos tanárnő is az iskolában – megosztotta velünk az általa vezetett intézmény múltját, jelenjét és kilátástalan jövőjét is.      Megtudtunk, hogy a délszláv háború előtt több száz gyerek járt ebbe az iskolába, azonban a háború alatt a magyar lako