Utazásunk harmadik napja

 Harmadik nap 2021.09. 25.

A harmadik napon, reggeli után beültünk a buszba és elindultunk Opatijába (magyarul Abbáziába). Sokat sétáltunk, nézelődtünk, gyönyörködtünk a városban ahol a Monarchia idején az arisztokrácia pihenéssel és fürdőzéssel töltötte az idejét, ma ezt rekreációnak hívják. Akkori paloták ma Hotelként működnek, de megtartották korabeli díszítéseiket. 

Ezek után  egy ottani strandon mi is megpihentethettük lábainkat. A hűvös tengervízben, ahol nagyon jól éreztük magunkat. A strandolás végén azonban egy váratlan fordulat következett be. Hirtelen egy hatalmas hullám közeledett felénk, és egy szempillantás alatt lemosta a holminkat a beton részről, és minden a tengerbe került, ami a víz útjába került. A még a vízben levő osztálytársak hőshöz méltó módon mentették ki a váltóruhákat és cipőket a vízből.  

Szárítkozás és ebédelés után, már Fiume utcáin találtuk magunkat, egyszer csak megállított minket az egyik tanár. Előrébb furakodva a tömegben, megértettük, miért álltunk meg. Baross Gáborról kellett két osztálytársunknak előadást tartania. Az előadásból megtudtuk, hogy Baross kiemelkedő szerepet játszott a gazdasági élet és a közlekedés megkönnyítése terén, s hogy sajnos már 44 esztendős korában elhunyt. Ezután csendben megkoszorúztuk a politikus emléktábláját.

Ezek után Szent Vitus templomához vettük utunkat. Ott meghallgathattuk a legendát és megnéztük az ágyúgolyót is amit talán utoljára lőttek ki. Onnan egy a föld alatti sétáló alagútban mentünk az egykori Kormányzói palotához. Ott egy esküvői forgatagba kerültünk. A hajózás és kereskedelem kapcsolatáról már a kikötőben hallgattuk meg osztálytársainkat.

Mikor visszaértünk a szállodába, vacsora következett és utána érdekes játékba kezdtünk. A tanárok erre azt mondják közösség építés, de mi csak jól éreztük magunkat. Cukorkákat kellett elrágni és kitalálni, hogy milyen ízük van. Egyes cukrok rendkívül finomak voltak, másikak azonban hányingert keltő ízzel rendelkeztek. Ez sok nevetéssel járt, de nem múlhatta felül az ez után következő eseményeket. Utána ugyanis a „felelsz vagy mersz?” nevű játék egy általunk kitalált változatát játszottuk, a „mersz vagy mersz?”-et. Előfordult, hogy valakinek egy részeget kellett előadnia, másnak egy német dalt kellett elénekelnie, de a dolgok odáig fajultak, hogy az egyik tanár azt a feladatot kapta, hogy táncolja el a kacsatáncot.

A nap végül azzal zárult, hogy a buszsofőrünk mesélt a különböző nemzetiségű utasok, különböző szokásairól.

NAGYON JÓ VOLT EZ A NAP!!!

Írta: Tamás Tia és Sipos Piros Tulipán