A 4 napos utazásunk első napja

 

Az első nap, 2021. 09. 23.

 

    

    Kint még sötét volt, de mi már útra készen vártuk a buszt. Mikor megérkezett, álmosan foglaltuk el helyünket a járműben és hosszasan integettünk a szülők után. Ezzel elkezdődött a várva várt horvátországi osztálykirándulásunk! Szemünkből az álom hamar elszállt, s az addig mindent körbe ölelő köd kezdett oszladozni.

    Laskóra érkezve, nyújtózkodva szálltunk ki a kényelmes buszból. A korai hűvös időben látszott a leheletünk, de ezzel a ténnyel alig foglalkozva vettük szemügyre az előttünk álló iskolát.

    Nem sokkal később már bent kuporogtunk a hatalmas tornaterem alacsony padjain, s figyelmünket igyekeztük teljes mértékben vendéglátónkra összpontosítani. Az igazgatónő – aki mellesleg magyar szakos tanárnő is az iskolában – megosztotta velünk az általa vezetett intézmény múltját, jelenjét és kilátástalan jövőjét is.

    Megtudtunk, hogy a délszláv háború előtt több száz gyerek járt ebbe az iskolába, azonban a háború alatt a magyar lakosság nagy része elköltözött, s nemigen vannak, akik visszajöttek. A ma 70 alatti létszámmal rendelkező intézmény azonban igyekszik megtartani a CSAK magyar nyelven folyó oktatást, melyet a sok horvátul beszélő magyar gyerek miatt viszonylag nehéz megvalósítani. Az igazgatónő arról is beszámolt, hogy nem nagyon tudja elképzelni, miként tud majd tovább működni az iskola, de azért reméli, hogy ebből is kikecmeregnek valahogy, hiszen egy ilyen régóta létező intézmény nem semmisülhet meg most! 

    Ezután az igazgatónő körbevezetett minket az összes tanteremben. Meglepően kevés diák volt, meglepően kicsi termekben. Az első osztály csupán egy főből állt, a legnagyobb osztály pedig mindössze tizenkét gyerekből. De kitartó és okos gyerekek voltak, így nem volt megvethető az intézmény… sőt!

   

    

    Miután végeztünk az iskolával, elindultunk az ugyancsak Laskón elhelyezkedő protestáns templom felé. Ott meghallgattuk egyik osztálytársunk előadását Sztárai Mihályról. Mikor befejezte a kiselőadást, felolvastuk Sztáraitól a 23. zsoltár átírását, ezután elénekeltük a magyar Himnuszt, majd megkoszorúztuk Sztárait.

    Nem sokkal ezután átbuszoztunk Eszékre, ahol megtekintettük a várfalat, majd a Dráva partján figyelemmel kísértük két osztálytárs előadását a Zrínyi Miklós által felégetett hídról és annak következményeiről.

    Eszék után buszra szálltunk, és meg sem álltunk a Kopácsi-rétig. Ott egy fiatalember tartott nekünk előadást erről a természetvédelmi területről, majd ezután saját szemünkkel is láthattuk a gyönyörű élőhelyet, amely más-más állatoknak ad otthont.

    A Zágráb felé tartó pár órás úton a buszban nagyon jó volt a hangulat. Egyik osztálytársunk sorban olvasta fel a fárasztó vicceket. Szinte az egész utat végig nevettük, ebből fakadóan az idő meglepően gyorsan telt.

    A szállásunk elfoglalása után elindultunk vacsorázni. Majd esti sétára invitáltak minket. Hangulatos, kivilágított parkokban, pavilonok és épületek mellett sétáltunk el. 

    Végül elérkezett a lefekvés ideje.

Írta: Tamás Tia Sáron és Sipos Piros Tulipán