Előkészítő óra




 

Mikor először beszéltünk részletesen az utazásról…

 

    Amikor Éva néni és Zsolt bácsi, arcukon széles mosollyal beléptek az izguló gyerekekkel teli tanterembe, még nem sejtettük, milyen emlékezetes napnak nézünk elébe.

    Eleinte mindenki előítéletekkel gondolt az elkövetkezendő percekre, hiszen milyen tanuló az, aki örömmel veszi, hogy három tanórán keresztül ugyan arról a témáról lesz szó? Ám ahogy múlott az idő, egyre élvezetesebbé vált számunkra Horvátország a látnivalóival együtt. Egy, még régebben készült PPT fotói tették érdekessé a távolinak és idegennek hangzó városneveket.

    Nem sokkal később az osztályunk párokra bomlott, mivel a tanárok kiosztották azokat a papírokat, melyek egy-egy horvátországi nevezetességet mutatnak be, a mai Horvátország oly területein élt régi, nagy magyarokat, épületeket, amelyek rég még Magyarországhoz tartoztak.

    Érdeklődve vágtunk volna neki a papírokon levő szövegek elolvasásához, azonban kiderült: ezeket a kirándulás alatt fogjuk „előadni” osztálytársainknak, s addig is az órán más feladatunk lesz. Vegyes érzelmekkel tettük el a lapot, és vártuk, hogy újakat kapjunk tele feladatokkal.

   Vaktérképeket osztottak ki nekünk a tanárok. Ezen a környező országok magyar lakosságának arányait kellett növekvő sorrendbe tenni. Valaki rákérdezett, hogy milyen busszal fogjuk megtenni ezt a pár kilométert és Éva néni megragadta az alkalmat, hogy a buszon tartózkodás etikettjéről és a toleranciáról is beszélgessünk.

  Hamar elrepült a három óra vissza lévő része, s szinte csodálkozva keltünk fel a padokból kicsöngetéskor, hogy ilyen gyorsan vége lett.





2021. 09. 19.

Írta: Sipos Piros Tulipán

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 4 napos utazásunk első napja

Témanap 11.08.

Utazásunk második napja